Kaela társkereső nő, 45 éves, Jász-Nagykun-Szolnok

(Email címet kérek levélben, mert itt nem tudok válaszolni. Köszönöm.)

Társat szeretnék találni. Nem szexpartnert, nem futó kapcsolatot, és nem ígéreteket. Ettől függetlenül kellemes és tartalmas beszélgetésekre mindig nyitott vagyok.

Voltam már regisztrálva társkeresőn, így van némi tapasztalatom. Éppen ezért a "Szia, ismerkedünk?" tartalmú levelekre nem fogok válaszolni. Ha én veszem a fáradtságot, hogy kitöltsem az adatlapomat, akkor a másik félben is legyen annyi fantázia és kommunikációs készség, hogy egy érdemi üzenetet összehozzon. Amennyiben valakinek ezzel problémája van, nagyon egyszerű a megoldás: ne írjon.

Tovább szűkítendő az érdeklődők körét: van egy fiam. Ha a soraimat olvasónak bármilyen szempontból is elfogadhatatlan a tény, hogy nekem gyerekem van, nagyon kérem, ne raboljuk egymás idejét felesleges körökkel. Hozzám tartozik, velem él, és nem egy árucikk, amit bármikor vissza lehet vinni.

Ha abba a táborba tartozol, aki egy-két héten belül személyes találkozót szeretne, ki kell ábrándítsalak: nem fogunk. Nem azért, mert az időt akarom húzni, hanem mert nemrég balesetem volt, amiben megsérült a bokám, és jelenleg még nem vagyok túlzottan mozgékony. Ezt vagy megérted, vagy nem.

Kedvenc témám: a testalkat:) Átlagos testalkatom van. Nem vagyok vékony, az "50 kiló vasággyal" kategória, ugyanakkor a másik végletet sem gyarapítom. Nőies csípőm és alakom van. Kimondottan jókat tudok mosolyogni azokon, akik odaírják, hogy: átlagos, de inkább vékony nőt keresnek, nem pedig molettet. Legalább vállalják fel, amit akarnak, és ne ködösítsenek. Vagy átlagos, vagy vékony. Némi határozottságot, Uraim.

Tekintve, hogy minden kizáró okot elmondtam (legalábbis most nem jut több az eszembe), eljutottam végre oda, hogy magamról is mondjak pár szót.

Nő vagyok. Minő meglepetés:) Talán felesleges kijelentésnek tűnik, én mégsem tartom annak. Egyszerre vagyok Hamupipőke és Rosszlány. Hogy mire gondolok? Álljon itt egy részlet az egyik alkotásomból:

"Közelebb hajolok. Szinte egymás elől szívjuk el a levegőt. A forróságod elvegyül a leheletemmel. Az illatod az orromba kúszik, megbolondítva minden érzékszervemet. Még egymáshoz sem értünk, de máris egy mázsás kő van a gyomrom helyén. A szád ívét figyelem. Kaján szemtelenséggel duzzad előttem, kívánatosan, mint egy alma, amibe legszívesebben beleharapnék. Gyöngédségre vágynék, de az állatot hozod ki belőlem. Felgyorsul a légvételem. Egy papírlap is alig férne el köztünk, és én még mindig csak feszítem a pillanatot, míg azt nem érzem, meghalok, ha nem csókolhatlak meg. Te még mindig nem mozdulsz, csak nézel rám, kíváncsian, elhessegetve a búcsú gondolatát. Én sem akarok ezzel foglalkozni. Csak veled."

Ebből is látszik, hogy alkotó, kreatív ember vagyok. Szeretek írni. Ez az egyik hobbim. Pont ezért, vannak olyan pillanatok/órák, amikor beveszem magam a gép elé, és ha nem vagy elég határozott, kitartó, és nem tudod felkelteni a figyelmem, akkor bizony nem kelek fel előle.

Nem vagyok nyafka, vannak értelmes gondolatok a fejemben, amiket szeretek megvitatni a másikkal, viszont ha pocsék hangulatban vagyok, nagyon hisztis és nyűgös tudok lenni.

Figyelmes embernek tartom magam. Ha mondasz valamit, megjegyzem, és emlékszem rá.

Szenvedélyes ember vagyok. Nem szokásom az érzéseim elrejteni. Van türelmem, de mint minden embernek, nekem is vannak olyan nyomógombjaim, amikre pillanatok alatt elfüstöl az agyam, és dühöngök. Szerencsére gyorsan le is higgadok:) Ez alól egy kivétel van: a hazugság. A füllentést sem szívesen, de elnézem. Viszont a hazugságot, aminek súlya van, és hatással van két ember kapcsolatára/kapcsolódására, nem vagyok hajlandó megbocsátani.

Aapvetően a régi családi minta híve vagyok, még ha ez, a mai világban csak ritka esetben megvalósítható. Nálam a család az első. Nem a munka. Szerintem a nő dolga támogatni a partnerét, és biztosítani a "családi tűzhely melegét".

Szeretek olvasni, szeretem a zenét, az operettet, a napfényt, a tengerpartot, a hegyeket. A hitvilágomra az ezotéria jellemző leginkább. Gyűlölöm az erőszakot.

Sok mindent írhatnék még magamról, de úgy gondolom, ennyi éppen elég ahhoz, hogy a másik fél el tudja dönteni belőle, mennyire vagyok érdekes vagy éppen érdektelen a számára.