Veronica Franco társkereső nő, 52 éves

A velencei Veronica Franco (1546-1591) annak a kb. 7000 nőnek az egyike volt, akik Itália városaiban (Velence, Firenze, Róma) utcalányként keresték a megélhetésüket - természetesen különböző szinten és jövedelemmel. A leginkább felkapottak persze - a kurtizánok - palotákban éltek, fejedelmi módon költekeztek, s társadalmi helyzetük árnyoldalait nemcsak luxussal, hanem műveltséggel is próbálták ellensúlyozni. A kurtizán a kor felfogása szerint több volt, mint egyszerű prostituált, olyan rangot jelentett, amely elég volt például ahhoz is, hogy a templomban a patríciushölgyek között foglaljon helyet stb. A velencei hatóságok törvényt is hoznak ez ügyben: "... sokszor összetévesztik őket nemes hölgyekkel... ezért elrendeljük, hogy egy prostituált sem viselhet, sem sehol rajta nem lehet arany, ezüst vagy selyem, sem nyaklánc, gyöngy, köves vagy sima gyűrű, sem fülükben, sem kezükön... minden ékszer használata tilos számukra, házukban és azon kívül". Veronica neve több vonatkozásban is fönnmaradt: ő volt a reneszánsz kor utolsó leghíresebb és legtehetségesebb kurtizánja, barátai között olyan nevek szerepelnek, mint Tintoretto, aki megfestette az arcképét, ami sajnos elveszett, de megmaradt egy metszet róla; Valois Henrik, a fiatal francia király, aki emlékként magával vitte a hölgy email arcképét, és akinek Veronica Terze Rime című verseskötetét a bevezetőben ajánlja; Montaigne francia író és filozófus, aki Útinaplójában is megemlékezik a nála tett látogatásról, valamint arról is, hogy Veronica megajándékozta őt a Terze Rime-vel és legfrissebb kötetével is, az 1580-ban nyomtatásban megjelent Levelekkel.