Göbzi társkereső férfi, 49 éves, Budapest

Már gyerekkoromban az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes; hogy hogyan éljek és mit tegyek:
- Ossz meg mindent a Társaiddal!
- Ne csalj a játékban!
- Ne bántsd a másikat!
- Mindent oda tegyél vissza ahonnét elvetted!
- Rakj rendet magad után!
- Ne vedd el a másét!
- Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál!
- Élj mértékkel!
- Minden nap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset.
- A Nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a Társad kezét és ne szakadjatok el egymástól.

......

- Szeretek órákig a WC-n ülve autós újságot olvasni.
- Néha csukott szemmel ugyan, de mindig megnézem a Forma-1-es közvetítéseket a TV-ben; Imádom Palik Laci dumáját!
- Szinte biztos, hogy középen, a másikat majdnem lelökve alszok a franciaágyon és tuti lehúzom álmomban róla a takarót. Viszont rendben van az orrsövényem. (értsd: nem horkolok!) :-)
- Hajnalban néha előfordul, hogy nem találom el a WC-t, DE (!) mindig lehajtom a WC-fedelét 'munka' után! :-D
- Flakonból iszom az ásványvizet - mégis mindig tele a mosogató koszos pohárral... tényleg nem tudom, hogy csinálom. :-)
- Képes vagyok bárhol elhagyni a használt papírzsepimet, persze utána letagadva, hogy "nem az enyém!"
- (Auto)vezetés közben mindig nekem van igazam és ennek általában hangot is adok. ;-)
- Énekelek a fürdőkádban... na jó ezt nem! Csak vicc volt! :-D
- Sokat beszélek, főleg két kávé után.
- Állva eszek, mint a lovak.
- Éjszakai ''hűtőjáró'' vagyok.

........

"Ideig-óráig mindenki eljátszhat egy szerepet, de változni, más embernek lenni, mint amilyennek születtünk: nem tudunk.
Mindenki tökéletesnek születik a saját korlátain belül. Tökéletesek vagyunk arra, amire születtünk, egyediek és megismételhetetlenek.
El kell tudnunk fogadni, hogy mindenki azért született, hogy végigmenjen az életútján. Az a feladatunk, hogy segítsünk, adjunk, megosszunk. Ezért van a párkapcsolatunk, a családunk, a barátaink, munkatársaink és mindazok az emberek, akikkel kapcsolatba kerülünk. " (Tóth Sándor)