Több százezer férfi és nő keresi nálunk a párját. Miért ne lehetnél te is azok között, akik társra találnak nálunk? Regisztrálj ingyen és böngéssz fotókat a többi társkeresőről, írj üzenetet, küldj ajándékot, érezd jól magad egy nyitott társaságban!
Csak ismerkedem. Elvárások: őszinteség, humor, ivarérettség esetleg érettségi. =o)
A lényeg, hogy nő legyen és ne kislány. Legyen saját véleménye, személyisége.
Pár szó rólam:
Lehettem volna bíró, de sajnos nem tanultam meg latinul, így latintudásom nem volt elegendő ahhoz, hogy az igen szigorú jogi vizsgákat letehessem. A jogi vizsgák rendkívül szigorúak, híresen nagy ott a szigor. Emberek támolyogva jönnek ki a bírói vizsgáról és azt mondják:
- Istenem, de szigorú volt ez a vizsga!
Így lettem bányász.
Szénbányász.
A bányászvizsga nem annyira szigorú. Csak egyetlen kérdést tesznek fel: "Ki vagy?"
Erre sikerült 75%-os választ adnom, így csatlakozhattam a szénbányászok közösségéhez.
Az egyetlen baj a bányásztársadalommal, hogy a tagjai nagyon unalmas beszélgetőpartnerek. Csak arról beszélnek, hogy mi történik a bányában. Ez rendkívül unalmas. Például:
- Ejha! Találtam egy darab szenet!
- Tényleg? Valóban?
- Igen, semmi kétség, ez a fekete színű anyag bizony szén!
- Remek! Pont emiatt vagyunk itt!
Írtam egy könyvet, a címe: "Élményeim a bányában".
Egy férfiról szól, aki egy napon lemegy a bányába, ott meglát egy darab szenet, megfogja, feldobja a targoncára, az eltűnik egy hosszú, sötét alagútban és a darab szenet a férfi sosem látja többé. Ez egy nagyon rövid történet, de szerintem rendkívül unalmas. Elvittem egy könyvkiadó szerkesztőjéhez, aki megerősítette a véleményemet. Azt mondta, hogy minden kétséget kizárólag ez a legunalmasabb történet, amit valaha is olvasott. Így beszélt:
- Az a baj a maga történetével, hogy hiányzik belőle... minden. Amit csak el lehet képzelni, az mind hiányzik belőle, de mindenekelőtt hiányzik belőle a szex és az erőszak, amelyek pedig oly nélkülözhetetlenek e nehéz időkben.
Így hát, kicsit átírtam a művet és új címet adtam neki: "Szex és erőszak a bányában".
Úgy kezdődik, hogy három meztelen nő, Beril, Stella és Margaret kóborol a sivatagban erőszakosan. Meztelenül és erőszakosan kóborolnak a sivatagban. Minden nap egyre erőszakosabbak, minden nap egyre meztelenebbek. Egy napon a meztelen nők vezére, Beril Wittington meglát egy használaton kívüli bányaaknát.
- Gyertek lányok! - kiabálja csintalan csillogással a szemében - Rohanjunk le a bányaaknába és csináljunk undorító dolgokat egymással!
Így a három meztelen, erőszakos nő egy emberként lerohan a bányaaknába és undorító dolgokat csinál egymással, mégpedig: széndarabokat hajigálnak egymáshoz meztelenül és erőszakosan.
Addig dobálják egymást, míg zúzódásaiktól kékek-zöldek nem lesznek. A szénpor lassan ellepi őket és kómába esve elterülnek a földön. Ekkor jön a fordulat.
Egy bányász, akinek a figuráját magamról mintáztam, megtalálja a három meztelen, erőszakos nőt, de mivel zúzódásaiktól mind kékek-zöldek és a szénpor beborította őket, széndarabnak nézi mind a hármat. Megfogja, feldobja őket a targoncára, az eltűnik egy hosszú, sötét alagútban és a férfi sosem látja őket többé.
Bárcsak megtanultam volna latinul, mert a bíró munkája biztonságosabb, mint a bányászé. Például a bíróságokon nincs lábra eső szén. Sőt, a bíróságok életének közismert tartozéka a lábra eső szén hiánya. Ha két bíró találkozik a folyosón, így beszélgetnek:
- Helló, ma se sok szén esett a lábamra!
- Hát nekem se!
Szóval, mindent egybe vetve, inkább lettem volna bíró mint bányász.