Opi Um társkereső nő, 59 éves, Budapest

Nagyon régen jártam már itt.
Jó látni ismerős neveket, arcokat... :)
Nem érzek késztetést arra, hogy kreditet vegyek.
opium40kukacfreemail.hu

***

Esetemben már nem működik a "meglátni és megszeretni" dolog. Természetesen a külső alapján érzett vonzalom is fontos, de másodrangú.
Amikor még jól néztem ki és kelendő voltam, mindig jó pasikat tudhattam magam mellett, rá is csesztem mindegyikkel.
Azóta gyökeresen megváltozott az értékrendem és gyakran hallgatok a belső hangomra. Tisztelem magam annyira, hogy nem szánok túl sok időt olyasmire, ami nem tölt fel, vagy bármilyen módon negatívan hat rám, mert arra nem lehet építeni.
Azt keresem, ami az én spirituális frekvenciámmal azonos, vagy legalább közel áll hozzá. Ez is olyasmi, mint a kémia két ember közt, vagy működik, vagy nem, befolyásolni, erőltetni nem lehet. Ez nem jelenti azt, hogy valaki jobb, vagy rosszabb a másiknál, hanem azt, hogy eltérő tudati szinten lévő emberek, bármennyire akarják, sosem fognak jól működni együtt.

Néha brutálisan őszinte vagyok és jobban szeretem az állatokat, mint az embereket.
Valóban nem keresek társat, bár, teljesen nem zárkózom el tőle, annak ellenére sem, hogy pár évvel ezelőtt egyedüllétre programoztam magam és teljes mértékben megbékéltem ezzel a helyzettel, annyira, hogy nekem már ez a természetes (tudjuk, minden a fejben dől el előbb, de tény: nem villanyoz fel annak a gondolata, hogy valakivel együtt éljek).
Aki valamilyen oknál fogva mégis megakadna nálam, annak eléggé különcnek kell lennie és egy olyan értékrenddel rendelkeznie, ami az átlagos emberekétől jócskán eltér és megélt már annyit, hogy tudja: " ahogy öregszünk, annál inkább rájövünk arra, hogy nem az a fontos mink van, vagy hogy nézünk ki, hanem az, hogy milyen emberré váltunk". Bölcs idézet, de a mai világban.... picit bele lehet kötni, valljuk be. :)
Szóval, amire inkább vágynék, az egy barát. Egy olyan rendkívül közvetlen ember, akit nem befolyásolnak a külsőségek, akinek nem kell semmit sem bizonyítani, akinek nem kell megfelelni.. aki már rég túl lépett az ilyen fölösleges energiapocsékoló, önromboló dolgokon. Egy olyan ember, akit, ha olyan kedvem van, felhívhatok azzal, hogy "mindjárt kész a palacsinta, nem ugrasz át?" vagy ha problémánk van, összefutunk, kimegyünk a zöldbe, leülünk a fűben beszélgetni és megpróbáljuk egymás lelkét feltölteni úgy, hogy mindketten valamilyen szinten megtisztulva, megnyugodva távozunk. Nem tudom ismered-e az érzést... tudom, egy ilyen kapcsolathoz néha sok idő kell, én is nehezen bízom meg másban. Olyan ember, aki abszolút nem korlátoz semmiben és nem szívja le a maradék energiámat, és ez leginkább az elfogadásban nyilvánul meg. Én is alapvetően ilyen vagyok másokkal, és nehezen lehet engem megsérteni..
Ha egy igazi NŐT keresel (vékonyat, csinosat), szenvedélyes szerelmet, akkor rossz helyen jársz nálam. Talán az is fontos lehet, hogy bizonyos fokú hanyagság, rendetlenség lett úrrá az életemen, ami az egyedüllét alatt szépen állandósult... nekem ez így komfortos, már marhára nem érdekel, hogy a szélső jobb oldali hajtincsem nem úgy áll ahogy szeretném, vagy pl. van olyan nap, amikor délig pizsamában vagyok, mert pont ahhoz van kedvem. Kicsit össze tudom kapni magam, ha kell, de már nem vagyok a régi, mindig miniben járó dekor-muff, aki voltam, nem is állna jól.
Bennem csak barátra lelhetsz, ha úgy érzed beleillesz az én világomba és jól érzed magad benne, és én a tiédben. Ehhez pedig ugyanarra kell vágynod első körben, amire én. Nem vagyok romantikus (bár előfordult már, hogy egy csokor gyöngyvirág megríkatott, teljesen elvarázsol az a kis virág és az illata.. és egy állat látványa is erősen megindít, ez a gyenge pontom), sokkal inkább realistának tartom magam.
Nincsenek illúzióim, álmaim.
Van tükröm és önkritikám.
Aki pedig ezt a bemutatkozást negatívnak, elkeseredettnek érzi, az téved és nem az én emberem. Ezek tények, nem panaszok. Az ítélőképességem egészséges szinten van. Sejtem, hogy egy átlag gondolkodású ember erős hiányérzetet vél felfedezni a soraimban, talán mert csak a saját (keserű) tapasztalatait társítja hozzájuk és elsiklik afelett, hogy azok az ő gondolatai, érzései, nem az enyémek. Neki mondom: nem vagyok boldogtalan és magányos sem. :) Csak szükségem lenne barátokra.
Ha jobban belegondolsz, sokkal jobb baráti síkon indítani a dolgokat, mert amikor az ember barátot keres, teljesen más szempontok szerint választ és pont ezek a szempontok adják a legstabilabb alapot egy tartós (bármilyen) kapcsolathoz. Egy barát sokkal nyitottabb és közvetlenebb, nem azt mondja, amit hallani akarsz, hanem amit valójában gondol, és pont ez az, amit szeretek, szinte lételemem.